#10: Az önbizalomhiányról szakszerűtlenül

A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát még egyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek! - Csernus Imre

Mit is tudunk az önbizalomhiányról? Annyit biztosan, hogy egy teljes mértékig romboló tulajdonságú érzelem, ami - ahogyan Csernus Imre is mondja - nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem folyamat formájában. Vehetnénk előre a gyermekkort, amikor is a gyermeknek igen is szüksége van arra a fejsimogatásra, a dicséretekre, és az elismerésre, de önmagában sajnos ez nem elég. Ha a szülő a gyermeket nem készíti fel kellőképpen az ,,élet nagy dolgaira", akkor nagy valószínűséggel, a kudarcoktól, a negatív élményektől egyaránt, megfog hátrálni.

Nem tudom köztetek hányan vannak, akik kicsit is elgondolkodtak a genetikán, vagy pedig kicsit is elmélyültek a témában. A genetika a világban egy nagyon fontos tényező, és mindig is az volt, még akkor is amikor a létezéséről még nem is tudtak. Tulajdonképpen a genetika az, ami nagyrészt meghatároz minket, hogy milyen fajta genetikákat hordozunk magunkban, milyen szinten vagyunk befogadó képesek és, hogy mennyire vagyunk hajlamosak különböző dolgokra. Például, az 5-HTTLPR génnek egy rövid változata depresszióra hajlamosít. A kérdés az, hogy az egyén, ez esetben te, mennyire vagy hajlamos arra, hogy ez a gén bevésődjön, manifesztálódjon, kinyíljon. Legtöbb esetben ezek a gének olyankor vésődnek be, amikor olyan szituációba kerülünk. 

Vegyünk példának egy kisgyereket. Tudjuk azt, hogy általában a kettő éves kor az, amikorra a gyereket már meg kell tanítani beszélni, ugyanis a beszédet befogadó génje, addig van nyitva. Kettő éves kor után az a gén már becsukódik, és mondhatni használhatatlanná válik, így bizonyított tény, hogy az a gyermek aki csak kettő éves kora után tanul meg beszélni, egész életében egy sokkal szegényebb szókinccsel fog rendelkezni mint az, aki már kettő éves kora előtt megtanult beszélni. Ugyanis a gének egy idő után becsukódnak, nem válnak többé befogadóvá, nem manifesztálódnak, és nem fogjuk tudni többé kinyitni őket. Minden génnek megvan a saját kulcsingere, aminek hatására kinyílik, vagy becsukódik, mintha egy zárban elfordítanánk a kulcsot.

Ugyanilyen helyzet jelenti az önbizalomhiányt, avagy féltékenységet. Egy önbizalomhiányos ember legnagyobb fegyvere a féltékenység, amivel tönkre is tudja tenni az emberi kapcsolatait, akár párkapcsolat, akár baráti kapcsolatok, mert mindig azt fogja nézni, hogy az amije a barátjának van, neki miért nincs. Az, ami a körülötte élő embereknek jutott, az neki miért nem jutott.
/Erre a kérdésre kerestem a választ előző bejegyzésemben, amit IDE kattintva elolvashatsz, ha még nem tetted/

Így tulajdonképpen a környezetében lévő embereket is lehúzza, rombolja, csak is azért, mert saját magát elnevezte akár szürke kisegérnek, akár lúzernek, ami tulajdonképpen vesztest jelent. 

Amikor azt mondjuk, hogy ,,nem látom az alagút végét", vagy hogy ,,ennek sosem lesz vége", akár egy helyzettől függően, akár abban a pillanatban amikor tükörbe nézel, és nem azt látod amit szeretnél, akkor tulajdonképpen feladod, és meg sem próbálsz változtatni a jelenlegi helyzeteden/kinézeteden.

És tulajdonképpen, amiért a genetikát, és az önbizalomhiányt kapcsolatba hoztam, az nem más mint az, hogy mind a kettő ugyanúgy működik. Ahogy Csernus doki mondta, az önbizalomhiány nem alakul ki egyik napról a másikra, hanem egy folyamaton megy végig, aminek kellett lennie egy kezdőpontnak, ahonnan kiindult. Esetleg történt az életedben egy olyan dolog, ami kiváltotta nálad, azaz bevésődött, és kinyílt. Viszont abban az egyben nem egyezik a genetikával, hogy ez nem egy olyan dolog, amit ne lehetne visszafordítani, amiből ne lehetne kijutni, hanem tulajdonképpen ez egy állapot, amiben vagy, és amiből az a dolgod, hogy kijuss. Ehhez szeretnék pár tanácsot adni, hogy miként tudsz végleg letenni az önbizalomhiányságról, és milyen pozitív körülményeket fog okozni az életedben, ha végleg elhagyod a féltékenységet és az önbizalomhiányt.
Az első, és legfontosabb dolog, hogy vissza kell pörgetned az életed jelentős szakaszait, és meg kell látnod, hogy hol volt az a pont, ami kiváltotta ezt. Lehetett akár egy ex barát, egy szülő, egy helyzet, de még talán, mivel 2018-ról beszélünk, még a szociál média is közrejátszhatott. 

Elmesélek egy miniatűr történetet az életemből, ahol is azt gondolom, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam. Ez a történet nem szól másról, mint az Instagramról. Évek óta fent voltam az Instán, amikor is elkezdtem érezni azt, hogy önbizalomhiánnyal küzdök. Napi rutinomba tartozott nekem is, hogy reggel ahogy felkeltem, az volt az első, hogy megnéztem ki mit posztolt, és miután kifogytam az általam követett emberek posztjaiból, a keresésnél találtam magam, hogy új, és új dolgokat lássak. Ekkor természetesen velem is szembejöttek a tipikus instagirlök, a tökéletes alakjukkal, a tökéletes instafeedjükkel, és a tökéletes étkezésükkel, családjukkal. Ilyenkor csak tovább görgettem, de az idő múlásával rájöttem, hogy a szemem valamiféle képen lefényképezte ezeket a lányokat, és az instájukat, és valahol, a tudatalattimba ott motoszkált, hogy bárcsak én is olyan lehetnék mint ők. Akárhányszor a barátommal találkoztam, a szemem előtt láttam saját magamat, mint egy darab krumpli, magam mellett pedig azt a lány, akit éppen aznap reggel, vagy egy héttel ezelőtt láttam az instagramon, és azon gondolkodtam, hogy biztosan a barátom jobban örülne egy olyan lánynak és, hogy biztos nem vagyok számára elég jó. Ekkor kezdődött számomra a bevésődés, amiként az önbizalomhiány génem igen is kinyílt, és harca állt készen. Pár hónappal ezután úgy döntöttem, hogy letörlöm az instagramot, és soha többé nem fogok felregisztrálni, mert ha hiszed ha nem, a tudatod alatt igen is rombolja az önbizalmadat, még akkor is ha azt gondolod, hogy te nem foglalkozol vele. Mert emberek vagyunk, féltékenykedünk olykor másokra, és ez valamilyen szinten még normális is, csak tudni kell megtartani azt a szintet, ami még az egészséges közegbe tartozik. Azóta nem szenvedek ilyen dolgoktól, és nincsen önbizalomhiányom, megtanultam - részben -, elfogadni önmagamat, egy két dologtól eltekintve, úgy érzem egészséges önbizalommal rendelkezem.

Tehát, mi a tanulság ebből? Az, hogy felismertem a pontot, ami kiváltotta az önbizalomhiányt, és tettem ellene. Változtattam. Az elején nehéz volt, mert mégis csak elég sok követővel rendelkeztem, és ott volt a fél életem képekben, de nem érdekelt. Új életet akartam kezdeni nélküle, és úgy voltam vele, hogy addig amíg ez a dolog engem ennyire zavar a tudatom alatt, addig nem fogok tudni teljes, boldog életet élni saját magammal.

Végső soron, az első lépés a felismerés, majd a változtatás. Tisztában kell lenned mindazzal, ami számodra negatív érzelmeket hoz, és azokat a dolgokat el kell hagynod. Ha esetleg egy ex barátod miatt vagy önbizalomhiányos, vagy egy szülőd esetleg mindkettő szülőd miatt, akkor is változtatnod kell.

Mégpedig a gondolkodás módodon. Biztos vagyok benne, hogy nem vagy teljesen egyedül, vannak barátaid, és biztosan van olyan fiú, akinek tetszesz, aki udvarol(na) neked. Ezek már apró kavicsok a hosszú változáshoz vezető úton, amikből erőt és motivációt meríthetsz a későbbiekben. Oda kell állnod a tükör elé, végig nézned magadon, megtapasztalnod az ELŐNYÖS oldalaidat, és onnantól kezdve csak ezekre fókuszálni, és nem arra, hogy mi a nem előnyös oldalad. 

Kicsit kiállnék a szülőkért, és szóvá tenném az ő helyzetükből adódó feltételes önbizalomhiányt is. 

Tinédzser korban természetesen mindenki lázad, és mindenki mindennek a rossz oldalán nézi, ez a hormonokból adódik, ami egy bizonyos korig teljesen természetes, és normális. Ilyen korban elkezdünk új stílusokat kipróbálni, számunkra még ismeretlen utakat felfedezni, és sajnos - vagy nem sajnos -, de néha ez a szülőknek nem tetszik. Minden szülő szeretné, ha a kislánya lányosan öltözködne, a kisfia fiúsan, és nem pont ellentétesen. Sok olyan tinédzser lány van, aki kicsit fiúsabb, vagy pedig úgy öltözködik, úgy sminkel, hogy az a szülőnek nem tetszik. Ilyenkor jöhetnek az esetleges ,,kislányom öltözzél már fel normálisan" ,,kislányom már megint hogy nézel ki?" kifejezések, de meg kell értenetek, hogy ezek csakis építő jellegű kritikák szeretnének lenni. Gyermekként azt gondoljuk, hogy a szülők nem hibázhatnak, és nem is hibáznak, de bizony ők is emberek, és olykor ők is a közlendőjüket nem éppen megfelelően adják át, így lehetséges, hogy számotokra a lázadó korban úgy jön le, mintha a szülők maguk lennének a mumusok, akik elveszik az önbizalmatokat. Nekem elég sokáig tartott a tinédzser korom, a lázadó korom, és lázadtam én is a szüleim ellen, és ha anyukám szóvá tette az éppen akkor kiválasztott stílusomat, egyből úgy éreztem hogy összefog dőlni a világ, és neki nincs igaza, ő ne szabja meg hogyan öltözködhetek. De így felnőttkorra, már elértem azt, hogy belátom, igazuk volt. Ma már ha édesanyám vesz magának egy felsőt, amit én magamnak biztos hogy nem vennék meg, akkor az tuti, hogy egy hét után az én szekrényemben fog kikötni, mert belátom hogy anyukámnak igen is jó ízlése van, és hallgatnom kellene rá abból a szempontból is, hogy mi áll nekem jól. 

Ezzel csak azt akartam mondani, hogyha nem egy olyan családi közegben élsz, ahol sajnos botrányos a körülmény, és a szüleid ne adj' Isten a rosszadat akarnák, akkor gondolkozz el azon amit a szüleid mondanak, mert lehet hogy rájössz, hogy tényleg csak jóból mondja és, hogy igaza van. 

Mindent összevetve, ha olyan dolog miatt van önbizalomhiányod amin nem változtathatsz (ilyen például számomra a magasságom, mivel eléggé alacsony termetű vagyok), akkor azt el kell fogadnod, meg kell tanulnod együtt élned vele, és koncentrálnod kell azokra az oldalaidra amik előnyösek, hiszen biztos vagyok benne hogy van olyan! 

Ha viszont olyan dolog miatt van önbizalomhiányod amin változtathatsz, például az alakod, vagy a hajad, akkor ideje neki állni, és változtatni! 

Van még egy önbizalomhiány, az pedig a belső önbizalomhiány, amikor tudod a rossz oldalaidat, és nehezen is tudok őket kezelni. Tudod azt, hogy egy társaságban nem látnak szívesen, mert esetleg rossz a humorod, vagy mert sokat iszol és ezt nem szeretik, vagy pedig mert olyan tulajdonságod van, ami őket lehúzza, vagy negatív pozícióba teszi, akkor azon is változtatnod kell. Legyen mindig előtted saját magadról egy olyan kép, akivel te is szívesen barátkoznál. Ha egy negatív, panaszkodós, esetleg öntelt ember vagy, akkor gondolkodj el azon, hogy te szívesen barátkoznál saját magaddal? A szüleid büszkék rád? Te büszke lennél arra a gyermekedre, aki tökéletesen olyan mint te? Ha ezekre a kérdésekre nemet válaszoltál, akkor bizony itt az ideje az óriási változáshoz. Viszont ne akarj mindent egyszerre! Ahogy előző posztomban megírtam, az ,,én-idő" nagyon fontos, amikor megéled a problémáidat, a saját tapasztalataidat, és megérted azokat. Miután megértetted, utána léphetsz a változás útjára. Ha gondolod, hogy ez segít, fogj egy papírt és egy tollat, írd le a rossz tulajdonságaidat amik már szinte téged is zavarnak saját magadban, és kicsi lépésekkel kezdj el változtatni. Amikor már úgy fogod érezni, hogy sikerült egy-egy dologban változnod, azokat húzd ki a listáról, és meglátod mennyivel jobb érzés lesz! 

Fel a fejjel, a ceruzával, és állj neki a változásnak! Ehhez sok sikert kívánok neked, és remélem, hogy tudtam valamivel segíteni ebben a bejegyzésemben. Ha nem több, akkor információgyűjtésre talán alkalmas volt számodra. 

Kommentben szívesen várom a cikkel kapcsolatos véleményeiteket, észrevételeiteket, és természetesen cikk ötleteket is!:)

Ölel titeket, Izabella

#9: A siker és a boldogság 7 kulcsa

A tudatosság sokkal kisebb része mentális életünknek, mint az, aminek nem vagyunk tudatában, mert nem lehetünk tudatában annak, aminek nem vagyunk a tudatában... milyen könnyű ezt kimondani; milyen nehéz felfogni! Olyan ez, mint azt kérni az elemlámpától, hogy egy sötét szobában világítson rá valamire, amire nem vetül fény. Az elemlámpa, mivel bármerre is fordul, oda fényt vet, arra a következtetésre fog jutni, hogy minden meg van világítva. A tudat is látszólag így járja teljesen át az egész mentális életünket, holott valójában nem ez a helyzet. - Julian Jaynes

Biztosan sokatokban felmerült már az a kérdés, hogy például a sztároknak miért jut olyan élet amilyen, hogyha nektek nem? Miért igazságtalan az élet? Vagy ne menjünk messzibbre egy körülöttetek élő embertől, mert biztos vagyok benne, hogy a ti környezetetekben is található olyan személy, akinek nem a semmiből kellett építkeznie, hanem a dolgok már számára adottak voltak, mint például a pénz, egy jó autó a szülőktől, és ahhoz hogy a mostani álláspontját elérje, nem kellett nagyobb erőfeszítést végrehajtania annál, mint hogy az iskolapadban odateszi magát azért, hogy legyen valaki. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem születik minden ember egyenlő környezetbe, hogy egyenlő helyzetből induljon ki, ha valamit el akar érni, és ne kelljen 80%-al többet tennie azért az egy dologért, amibe más mondjuk csak 10%-ot fektet bele.

Tulajdonképpen itt belekóstolhatnánk a szabad akaratba, és a sorsba, vagy akár sorstalanságba, de ebben a bejegyzésben nem erről szeretnék írni. Inkább arról, hogy hogyan lehetünk mi akár 80% belefektetéssel is, de azok az emberek, akik valójában lenni szeretnénk. 

Gondoljunk csak bele. Tulajdonképpen csak egyetlen egy tudatos életünk van, ahogy hangoztatni szoktam, és ebben az egyetlen egy életünkben meg kell próbálnunk a legtöbbet kihozni saját magunkból, és a helyzetünkből. Ne legyünk elégedetlenek a későbbiekben, és nyolcvan évesen majd ne mondogassuk azt magunknak, hogy ,,a francba, bezzeg ha akkor ezt és azt tettem volna, most nem itt lennék". Mondogassuk inkább azt majd nyolcvan évesen, hogy ,,elértem mindent, amire vágytam, és amit szerettem volna". De ehhez mi a kulcs? 

#8: Változz, hogy változtathass

Nem kell, hogy a múltad határozzon meg, a tegnap elmúlt, és a ma is elmúlt. (...) Szóval te ki szeretnél lenni holnap? Ez, barátom, csakis rajtad áll.

Biztosan mindenki megírta már a 2018-as bakancslistáját, és biztos vagyok benne hogy talán az egyetlen vagyok, aki ezt január majdnem végén teszi meg. Az érdeklődési köröm csak nő, nő, és még nem tudom hogy hová nő, de mindennap van valami új téma, valami új koncepció amibe belevetem magamat. Produktív lettem, azt hiszem, így az év elejére. Gondolkodtam az idei céljaimon, és változtatásaimon, hogy mik azok a dolgok amiket ha törik, ha szakad, de véghez fogok vinni idén. Az én bakancslistámon nem csak fizikai dolgok lesznek láthatóak, hanem lelkiek is. Változáson megyek keresztül, amit muszáj megosztanom veletek, mert úgy érzem talán inspiráló lehet egyesek számára. Mondjuk azt, hogy a környezetünkben a legtöbb ember, megszokja a megszokottat, és fél változtatni. Fél, hogyha a napjából kiszed egy pontot, és betesz egy újat, már nem lesz ugyanaz. Ha nagyobb változtatásokról akarunk beszélni, akkor azt mondanám, hogy a tavalyelőtti évem volt életem legmeghatározóbb éve, amikor is elhatároztam magam, hogy Törökországba költözök. Persze, kaptam hideget és meleget is ezzel kapcsolatban, mint például: ,,Mivan ha eladnak egy tevéért?" ,,Nem félsz, hogy utána már nem engednek az ottani emberek vissza?" ,,De mit fogsz csinálni ott úgy, hogy minimálisan sem beszéled a nyelvet?" ,,Nem félsz, hogy hiányozni fog az otthonod?" ,,Én tuti nem csinálnám ezt, te őrült vagy!"
Nos, barátaim, azért azt elmondom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy ekkora változtatást hoztam az életembe. A nehézségek ellenére, amik a mai napig fenn állnak, hiába vagyok itt kettő éve, azért azt hiszem boldognak mondhatom magamat. Majdnem hagytam magamat lebeszélni, és majdnem éltem egy olyan életet Magyarországon, ami sehova se vezetett volna, és ahol semmi nem lett volna belőlem, plusz még a havi csekkekkel is valószínűleg bajban lennék, ahelyett, hogy most teljes nyugodtságban, ekkora személyiség fejlődésen átmenve, itt írjak nektek. Majdnem! De mégsem!

De hogy ezek után én még mit kívánok magamnak, a 2018-as évre? Nézzük.

#7: Interjú - Fanni: redcarpet-fashion.gportal.hu

Szép estét, és nagy ölelést mindenkinek! Aki ismer régóta, az tudja, hogy mennyire imádom a divatot. Ezért is, az egyik kedvenc blogom az összes létező blog közül, a redcarpet-fashion.gportal.hu, ami a hírességek öltözetének szenteli írásait, és akkora odaadással, beleéléssel mesél az outfitekről, hogy engem csodálattal tölt el az, amikor olvasom a bejegyzéseit a mai interjú alanyomnak, Fanninak. A blogját most már hónapok óta figyelemmel követem, és mindig is felnéztem a munkásságára. Rengeteget dolgozik a blogján, a bejegyzésein azért, hogy ilyen minőségi munkát juttasson ki kezei közül, így nem volt kérdés, hogy amikor alkalmam adatik rá, le foglalom egy fél órára a kérdéseimmel. És íme, el is hoztam a válaszait, és őszintén be kell vallanom, hogy rövidebb válaszokra számítottam, azt hittem nem lesz ennyire nyitott a dologra, de pozitívat csalódtam Fanniban, hogy kitett magáért itt is, úgy, ahogy a blogján is. 

#6: A számomra leginspirálóbb blogger

Köszöntelek téged a legújabb blogomon, ahol most már valószínűleg, hogy meg fogok ülni a kis seggemen. 

Itt is vagyunk, végre, ennyi idő után, hogy megnyithatom a számomra eddig kedvenc blogomat. Már nagyon untam a G-portált, abból a szempontból, hogy semmi frissítés nem volt rajta, a hirdetés egyre több lett a weboldalakon, pénzt viszont így se-úgy se kerestünk vele. Plusz pont volt még az, hogy külföldről nem lehet kreditet venni, csak barionnal, ahol pedig egy olyan kártyádnak kell lennie, amin euró, vagy dollár van, és amíg nálunk a Líra van forgalomban ez is lehetetlen, így a banner eltüntetése számomra megvalósíthatatlan volt. Őszinte leszek, rég óta nem éreztem ennyire jól magam egy blogon, mint most. Megtanultam nagyjából a csínjait-bínjait a blogspot agyában, így ki merem jelenteni, hogy ezentúl már csak itt leszek elérhető.  Át is hoztam a legújabb bejegyzéseimet, hátha kedvetek támad őket elolvasni. A design problémát is megoldottam, pontosabban úgy, hogy Deviantarton megtaláltam a legjobb sablont, ami csak létezhet ahhoz, hogy megtanuld kezelni a blogspotot, így azt alakítgattam át egy kicsit. Őszintén szólva, tudat alatt talán Thea egyik régi designját kreáltam újra, egy kis változtatással, és az ízlésemhez passzolóan, ugyanis pont ő is ezzel a sablonnal kezdte pálya futását, de a készítés alatt végig konzultáltam vele, és áldását adta elsőre, így nagyon köszönöm neki. Köszönöm neki... Milyen érdekes, hogy pont talán ez a legtalálóbb szó a mai bejegyzésemre, ugyanis az utóbbi időben a rengeteg gondolkodásom alatt, és blogok olvasása alatt, rájöttem egy-két dologra, amit szeretnék bejegyzés formájában megosztani veletek. Nagyon nehéz elkezdenem ezt a témát, ugyanis ehhez hasonló bejegyzést soha életemben nem írtam, így nem is tudom hol tudnám kezdeni... De kezdjük az elején. 

#5: 5 tipp, hogyan (ne) viselkedj, a kiszemelted előtt

Biztosan rengetegeteknek van kiszemeltje, akár az iskolában, a munkahelyen, az edzőteremben, az úszócsapatban, a focicsapatból, tehát akárhol.Eltudom képzelni, hogy ilyenkor legtöbb esetben hirtelen azt sem tudjátok merre nézzetek, vagy hogyan viselkedjetek. Talán legtöbb esetben totál hülyét csináltok magatokból, és a srác azt hiszi, hogy komolytalan, idióta kislányok vagytok. Közben pedig nem is! Pontosan ezért, összeszedtem nektek tapasztalatok alapján, 5 olyan tippet, hogy hogy ne nézzen hülyének titeket a szőke/barna/vörös herceg. 

⏩1. LÉGY NYUGODT!

Talán ez az egyik legnehezebb dolog, hogy amikor a kiszemelted közeledik, vagy te közeledsz hozzá, maradj nyugodt. Ne kezd el a hajadat csavargatni, ne kezdj el vihogni mint egy szamár, vagy ne kezdj el ugrálni. De ne is bámuld meg 2 másodpercnél tovább! Légy nyugodt, és haladj el mellette mintha észre sem vennéd. 

⏩2. LÉGY TERMÉSZETES!

Amikor a kiszemelted a közeledben van, nem kell megjátszanod magad, vagy esetleg rájátszanod arra aki vagy. Hidd el, a fiúk nem szeretik a feltűnő lányokat, pontosabban azokat a lányokat, akiknek feltűnési viszketegségük van, ami pontosan látszik. Jobban szeretik a természetes, aranyos, kedves, és visszafogott lányokat. Ha elkezdesz direkt hangosan nevetni, vagy valamit mondani hangosan magadról, vagy éppen a tegnap esti buliról, hidd el, elfelejtheted a srácot! Ha esetleg egymásra néztek véletlenül pont ugyanabban a pillanatban, akkor mosolyogj rá halványan, de maximum 2 másodpercig, utána nézz el, vagy menj tovább a dolgodra. 

#4: The Tea Break Award

Ezennel meg is hoztam a Teaszünet díj kérdéseit, válaszait, aminek az ötletgazdája egy nagyon jó barátnőm, Thea. A díj egy nagyon inspiráló kezdő löket a közösség fejlesztéséhez. Szeretném megköszönni a rengeteg jelölést, tényleg nagyon sokan jelöltetek, de nem szeretnék senkit sem megfosztani a munkájától, úgyhogy minden kérdésre válaszolni fogok. Ismertetném veletek a ,,játék" menetét, amihez elhoztam Thea blogjáról a szabály listát.

Szabályok

• Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
• Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
• Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
• Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
• Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.
• Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Úgyhogy, akkor kezdjük is. Ha kíváncsi vagy a továbbiakra, és a jelöltjeimre, akkor kérlek kattints.

#3: Török párkapcsolatok, és a változás - Már sosem lennék híres

Mindenki életében eljön a megkomolyodás pontja. Van akinél hamarabb, van akinél később, de mindenféle képen eljön egyszer. Ilyenkor saját tapasztalatom szerint, egy olyan változás megy végbe a lelkünkben, de akár a testünkben is, amit először nem tudunk mivel magyarázni. Egy pár hete éreztem először azt életemben, hogy nekem meg kell változnom. Ki kell tűznöm valós célokat, és meg kell próbálnom az emberek felé is elfogadóbbnak lennem, szeretetteljesebbnek. Meg kell tanulnom kimondani azt hogy ,,igazad van" és azt hogy ,,bocsánat". Ezek a szavak talán sok mindenki számára nehéz szavak, amikkel nehezen birkózik meg, mivel nem szeretünk a másiknak igazat adni, és nem szeretünk bocsánatot kérni, sok ember szerint ,,megalázkodni", főleg nem egy hosszan tartó veszekedés után bevallani, hogy nem volt igazunk. Én is abba a kategóriába tartoztam, hogy veszekedés közben is, akár ha rájöttem hogy nem nekem van igazam, akkor is tovább folytattam, és csak mondtam mondtam a magamét, már már saját magamnak is hazudva. Rájöttem hogy ez nem egy jó szokás, sőt egyenesen elveszíthetünk a körülöttünk lévő emberekből nagyon sokat, ezzel a tulajdonsággal. A kedvenc idézetem lett a következő: 

TEGNAP OKOS VOLTAM, ÉS MEGAKARTAM VÁLTOZTATNI A VILÁGOT. MA BÖLCS VAGYOK, ÍGY MEGVÁLTOZTATOM MAGAMAT. 

Úgy tűnhet nektek mintha csak most tértem volna meg, vagy mintha egy szeretet szellem bújt volna belém, pedig nem. Egyszerűen csak változtatni szeretnék a stílusomon. Szeretnék felnőni, és valódi nő lenni, aki magabiztos, tudja a dolgát, és független, de közben mégis boldog párkapcsolatban él.

#2: A meditáció - Hogyan csináld?

Még mindig az önfejlesztés, önfelismerés útján haladok. Már egy jó pár hónapja eszembe jutott, hogy milyen lehet a meditáció. Eléggé szélsőséges vagyok ebben a témában, és mindig is érdekelt a spirituális lét, a reinkarnációs történetek, a halál utáni élet, a horoszkópok, a bolygó állások, a csillagok, egyszóval minden, ami az ezotériába, asztronómiába, és a spirituális lét felfedezéséhez tartozik. Mégis, a meditációtól tartottam egy kicsit, mert eléggé nehezen tudom teljesen elengedni magamat. Aki ismer, az ismeri a múltamat is, amiből következtethetőleg eléggé félek az általam hitt eddig, tudatmódosító dolgoktól. A meditációt mindig is úgy képzeltem el, mint egy állapotot, ahol nem vagy önmagad, és ahol kitudja hogy az eszed, vagy te, saját magadat hova repíted. Ezért tartottam egy kicsit ettől, de aztán egyre többet motoszkált a fejemben, amíg végül úgy döntöttem, hogy utánanézek hogyan kell ezt csinálni, és mi ez. Azt kell mondanom, hogy nem bántam meg. Ugyan még élesben nem próbáltam ki, de már nagyon rajta vagyok, hogy neki álljak. Az egész egy önfejlesztő dolog, amiben békére, és nyugalomra lelhetsz. Most mondhatnánk, hogy ne higgy el mindent amit olvasol, de azért szerintem az emberek 60%-a tisztában van azzal, hogy miről szól a meditáció. Lehet, hogy azért is fordultam ehhez most, mert eléggé stresszes időszakom van, és ez nem könnyíti meg sem a tanulást, sem a párkapcsolatomat, sőt 99,9%-ban sajnos kihat rá. Sokat veszekszem, csipkelődöm negatívan, és bosszankodom, a stressznek köszönhetően, és magamnak köszönhetően. Ezért kénytelen voltam hozzá nyúlni valamihez, ami elősegíti a lelkemben a béke megteremtését, és a nyugalom megteremtését. Így jött szóba a meditáció. Nem vagyok nyugtató szedő típus, egy tea félét ittam, a macskagyökeret, amikor minden éjszaka rémálmaim voltak, és nem tudtam aludni. Rengeteg mindent írnak a meditációról. Nagyon fontos, hogy ne úgy állj neki, hogy na, akkor én most meditálok, leülsz majd elképzeled magad a virágos kertbe, és lesz ami lesz. Nem. Ezeket lépésről lépésre kell megtenni. 

#1: 25 + 3 tipp, hogy hogyan legyél nő

Az utóbbi időben, sokkal jobban elkezdtem belemélyedni a saját magam megismerése úton.  A saját magam megismerése úton lett egy olyan feladatom, amiben leírom azokat a pontokat, amitől én szerintem Nő, egy Nő. (Persze, ezek csak ilyen nagyon alap dolgok, párkapcsolatot nem is néztem). Mivel szerintem eléggé érdekesre, vagy jóra sikerült az általam írt lista, úgy gondoltam hogy megosztom veletek is. Még egyszer mondom, nem szeretnék ebből vitát, nem azért írtam mert én már annak tartom magam, és hú de jó nő vagyok. Pontosan azért írtam, hogy egy kicsit motiváljam magamat is ebbe az irányba, hogy tudjak változtatni. Nagyon jó terápiának tartom egyébként, hogyha azt, amit elakarunk érni leírjuk, majd mindennap elolvassuk legalább egyszer lefekvés előtt. Pontosan ezt fogom tenni én is ezzel a listával. És még egyszer hangsúlyozom azt is, hogy nem minden van leírva benne, rengeteg minden hiányzik, de én ezeket a pontokat láttam elsősorban fontosnak.

Ha kíváncsi vagy a pontokra, akkor nézzük :)